Beszámoló a 2015-ös Nyári Táborról, egy résztvevő „szemével”:

„Nem is tudom igazán, hogyan történhetett ennyi minden a fejemben, a szívemben és a lelkemben – négy nap alatt. Az, hogy a bizonytalankodva, ’szerényke’ önbizalommal érkező táborlakó vasárnap délután már elszántan, alkalmasságának és elhivatottságának teljes tudatában csomagol a hazautazáshoz, számomra azt jelenti, hogy a tábor vezetői, szervezői kiváló munkát végeztek.
Kiscsoport-vezetőt képezni nem könnyű feladat. A helyes énkép kialakítása, erősségeink és korlátaink megismerése, gátlásaink legyőzése gyakran nehezebb munka, mint a vezetési technikák, módszerek elsajátítása. A táborban ez a két projekt egyszerre folyt. Az elhangzott előadások, Meláth Attila, váci lelkipásztor és Paksy Sándor tanításai, és az egymással folytatott mély beszélgetések rengeteg kérdést vetettek fel és válaszoltak meg bennünk. Megértettük, hogy Isten milyennek lát, mire szán és hogyan formál minket, ha ezt rábízzuk.
A csoportvezetési technikák tanulását szolgáló videó készítés – azon túl, hogy számunkra ismeretlen oldalunkat mutatta be – kifejezetten szórakoztató elfoglaltságnak bizonyult. Bár rengeteget nevettünk közben, mégis fantasztikus volt visszanézni, hogyan dolgozunk össze, hogyan segítjük és bátorítjuk a „főhőst” egy-egy felvétel közben.

Merthogy mi is egy igazi, jól működő kiscsoporttá nőttünk össze. A szervezésben kapott feladatok révén már a tábor előtt megkezdődött a kapcsolatépítés. A közös programok, az estébe nyúló énekelgetések még közelebb hoztak bennünket egymáshoz, a rengeteg beszélgetés alatt pedig megismerhettük egymás életét, terheit, örömeit, és együtt tudtunk imádkozni. Igazi barátságok születtek…
Egy ilyen csodaszép helyen, csöndes vízparti környezetben nem volt nehéz a hétköznapoktól elszakadni, Istenre, magunkra és egymásra figyelni. De biztos, hogy a rövid tábori együttlét után a mindennapokba visszatérve már másként gondoljuk tovább az életünket, a feladatainkat, a felelősségünket és a szolgálatunkat…


Lelki útravaló:

„Ezért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” I. Mózes 2:24
Isten parancsa a kis gyerekeknek, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek. De a nagykorú gyerek elhagyja szüleit.
Az alárendelt kapcsolatból mellérendelt kapcsolat lesz. A felnőtté válás egyik próbaköve, hogy képes vagy e elhagyni az engedelmesség szintű kapcsolatot és felépíteni a tisztelet szintű kapcsolatot szüleiddel. Elveszíted és eltemeted az egyiket, hogy megszülethessen a másik. Az elhagyás nem azt jelenti, hogy elvesztek egy kapcsolatot, hanem hogy minőségében más kapcsolatot kapok vissza. Az engedelmesség kapcsolat szülőkkel a kiskorú kapcsolat, a tisztelet kapcsolat a felnőtt korú kapcsolat.

Budapest, 2015. augusztus 12.
Szeretettel:
Paksy Sándor
Válóháló koordinátor